Félek a szüléstől - hogyan segítenek a mesék a várandósság alatti szorongás oldásában
Mit tanítanak a mesék a szülés körüli szorongásról és az anyaságról?
Fájni fog a szülés?
Félek a szüléstől, mit tegyek?
Meg tudom majd csinálni?
Készen állok-e rá?
Kellőképpen felkészültem-e?
Miért szorongok a várandósság alatt?
Hogy bírom ki?
Milyen anya leszek?
A várandósság második trimeszterébe érve eljött a megkönnyebbülés időszaka – már nem aggódtam annyit, a pocakom egyre láthatóbb lett, én mindenhol egyre gömbölyűbb, és a babám első mozgásait is ekkor kezdtem érezni először. Volt, hogy gyönyörűnek és gyönyörűen éreztem magam. Persze ezzel egyidőben megjelent a szüléstől való félelem is, a saját anyaságomba vetett hitem bizonytalansága, a testem rohamos átalakulása miatti szorongás.
A mese visszavezet önmagadhoz - nem mondja, hogy ne félj, hanem hogy félve is tovább lehet menni
A mesék nem úgy segítenek, mint egy orvosi tájékoztató vagy pszichológiai tanácsadás. A mesék képekben beszélnek. Nem mondják meg, mit érezz, mit gondolj vagy mit tegyél – inkább finoman visszavezetnek ahhoz a belső tudáshoz, amit az őseidtől kaptál, de talán már elfelejtettél.
Amikor valaki mesét hallgat, gyakran mélyen megérintik azok az alakok, akik útjukra indulnak, próbákat állnak ki, segítőkkel találkoznak, elvesznek, majd mégis rátalálnak a megoldásra. Ezek a hősöknek nincs visszafordulás, csak előre van. És ez az „előre” sokszor félelmetes. De a mese azt mondja: nem baj, ha félsz – a félelemmel együtt is tovább lehet menni. Sőt, a félelemmel együtt kell tovább menni.
Az aranytojást tojó sas történetében Luonnotar, a Természet leánya évszázadokig lebeg az égbolton, míg egy napon elkezd más tájakra vágyni. Ekkor megy le a tengerhez, ahol elkezdődik számára egy új élet, ami tele van sodródással, kutakodással, bolyongással, de teremtéssel, alkotással is, míg végül egy új életet hoz a világra. Luonnotar útját bejárva a leendő kismama és a várandós nő is megismerheti és megélheti a testében zajló folyamatokat, melyeket a mese képei hívnak elő belőle.
A szüléstől való félelem természetes. A mesék segítenek abban, hogy lelkileg is felkészülj a pillanatra.
A szülés mint beavatás
A szülés – akár tudatosítjuk, akár nem – beavatás. Egy olyan esemény, ami megváltoztatja az élethez, a testünkhöz, az erőnkhöz és önmagunkhoz való viszonyunkat. A szüléssel anyává is válunk. A mesékben a beavatás mindig egy átváltozás: a hős soha nem tér vissza ugyanúgy, mint ahogyan elindult.
A várandós nő is ilyen úton van. Mesehallgatás közben aktiválódnak belső képei, és ezeket tudatosítva felkészülhet a fogantatásra, illetve a szülésre. Elképzelheti, mi jelent számára biztonságot, milyen segítői lehetnek a vajúdás alatt, hogyan néz ki saját ereje, vagy mit jelent számára az elhatározás, hogy testével megszépíti a Földet.
A mese másképpen oldja a szorongást mint gondolnád
A mese nem azt mondja, hogy ne félj, hogy ne szorongj.
A mese megmutatja, hogy a félelmeinkkel való szembenézés természetes – és hogy a hős mindig belső átalakuláson keresztül jut el oda, ahová el kell jutnia.
A várandósság alatt mesét hallgatni vagy meseterápiás foglalkozáson részt venni olyan, mintha egy belső térben készülnél a szülésre. Nem kívülről kapod a megoldást – hanem belülről kezd el működni valami. Egy belső mozgás, ami megtart majd akkor is, amikor eljön a pillanat.
Végezetül: nem vagy egyedül
Ha félsz a szüléstől, ha aggódsz, milyen anya leszel, ha néha kételkedsz magadban – teljesen rendben van. Nem a félelem hiánya tesz alkalmassá, hanem az, hogy a félelemmel együtt el tudsz indulni az úton.
És abban, hogy elindulsz az a jó, hogy ha már úton vagy, akkor megvan a lehetőséged a találkozásra. A kismamáknak szánt meseterápiás foglalkozás segít abban, hogy a mese is elinduljon benned, és aktiválja a testedben rejlő cselekvéskódokat, amik adott helyzetben jó szolgálatot tesznek majd neked.