Az alkotótábor 7 hónaposan számomra kész érzelmi hullámvasút. Alkotni nem tudok. A belső kritikusom viszont igen, szebbnél szebb mondatokkal rukkol elő, aztán kiderül, hogy nem egyedül van, vele az egész családja, rokonsága, baráti társasága. Dezső a neve, ő a családfő, ő uralja a terepet, ő a legkegyetlenebb. Nem tudom, milyen gyerekkora lehetett, de ebbe most nem is mennék bele. Aztán ott van Irma , ő szelídebb, néha odasúgja Dezsőnek, hogy talán lehetne velem engedékenyebb. Dezső nem szokta ezt meghallani, én szerencsére igen. Aztán van, hogy megjelenik Nemtudomka is, meg Puffogó és a többiek. Mindenkinek megvan a maga baja, mindenki mást szeretne és persze mindenki rajtam keresztül akarja magát érvényesíteni. A férjem megpróbálja mindezt tolerálni. Egyik este korábban elvonulok lefeküdni, ő tovább marad beszélgetni a táborban résztvevő művészekkel. Én elalszom zenét hallgatva, aztán megébredek, ő nincs mellettem, de mire megszólalna Dezső, hogy hol van már, nem igaz, hogy éppen most kell ennyit beszélgetni, már nyílik is az ajtó, férjem belép. Pont jókor jöttél, éppen megébredtem – mondom örömmel a férjemnek. Erre megszólalna Dezső, de szerencsére Irma elhallgattatja: örülj, hogy nem kötőzködősre itta magát, súgja oda neki. Férjem mesélni kezdi, milyen jót beszélgetett, én kíváncsian hallgatom, miről maradtam le. Aztán befordul, mondván, hogy elfáradt, és a következő percekben már a légzéséről hallom, hogy alszik. Ekkor újra színrelép Dezső, rettentően dühös, amiért Irma elhallgattatta, és most már semmi sem állíthatja meg, hogy elmondja a férjemnek, mit gondol erről az egészről. Felébreszti őt, és elkezdi rázúdítani, hogy ő most nem tud elaludni, miatta, igen, merthogy mi a fenének kellett elmesélni, mikről beszélgetett, ki nem szarja le, ráadásul az éjszaka közepén, mikor ő félálomban van, persze, hogy végighallgatja, de ha már végighallgatta, akkor azzal szépen fel is ébredt, de nem is miatta ideges, hanem a gyerek miatt itt a pocakban, csak nem felejtette el, hogy gyereke lesz, és el tudja ő képzelni, milyen ekkora hassal és benne egy gyerekkel elaludni, nem tudja, látja, hát nem olyan könnyű ám így elaludni, erre miért nincs tekintettel. Bezzeg ő, a férj, jót iszik, jót beszélget, jól elmeséli, mi történt vele, aztán elégedetten elalszik, ő meg – magára gondol, de rám érti – forgolódhat egész éjszaka. Férjem csendben és rezzenéstelenül felkel, betesz egy alvásmeditációt, hogy imádott várandós felesége aludni tudjon. Úgy tűnik, ez megoldotta a helyzetet, de alig telik el pár perc, Dezső megszólal: nem tudnád lehalkítani, akárhányszor elalszom, felébreszt annak a baromnak a hangja. Annyira ideges vagyok, legszívesebben tűsarkúval ugrálnék azon a kurva telefonon. Simogasd már meg egy kicsit a hátam. És ő simogatja. Megmasszírozod egy kicsit? És ő megmasszírozza. Kimasszírozza belőlem a sírást. És a simogatásba végre Dezső is belealszik.