Kisgyerek korom óta szenvedélyesen foglalkoztatnak az emberek közt zajló drámák és ezen drámák valós feloldozási lehetőségei. Ahogyan az is, hogy hogyan lehet a közösségi létünket (legyen az család, iskolaközösség, alkotóközösség vagy társadalom) egy harmonikusabb, szabadabb formában megszervezni. Eddigi élettapasztalatom arra enged következtetni, hogy mind problémáink gyökerét, mind pedig megoldásaink jelentős részét teremtő képzeletünkben kell keresni: azokban a történetekben, amelyek mentén elképzeljük, elmeséljük és eljátsszuk magunkat, illetve belakjuk a minket körülvevő világot és kialakítjuk e világhoz való kapcsolódásunk mintázatait.

Drámaíróként nap mint nap megtapasztalom, hogy énem nem egyetlen, rögzített centrumként, hanem belső párbeszédek, egymással versengő hangok, késztetések, vágyak és ambíciók dinamikus összjátékaként működik. Tudatom egy bonyult hatalmi rendszer, vagy méginkább egy polifonikus zenemű, ami az éppen aktuálisan történő életesemények témájára modulálódik: 

Az őseim, a kedvelt dráma-, regény- vagy filmszereplők,  a példaképek és mesterek, az elmémbe beégett reklámszlogenek, illetve a bennem öntudatlanul létrejött és  általam tudatosan megalkotott szereplők hangjai, vagyis emlékezetem és képzeletem minden üledéke szimultán van jelen a tudatomban.  Az, hogy egy helyzetben melyik hangra hallgatok éppen, illetve, hogy melyiket és hogyan hangosítom ki, fogja meghatározni, hogy milyen storyline mentén cselekszem, hozok meg döntéseket, rendezem be az életem.  

A mindfulness, az alkotás és a családállítás ugyanakkor arra is megtanítottak, hogy ezek az énállapotok aránylag könnyen átjárhatóak. A színész vagy a szerepjátékban elmerült gyerek virtuózan uralja ezt a képességet.  A több mint száz családállításban való képviselet tapasztalata azt is nyilvánvalóvá tette számomra, hogy ez nem mindig olyasmi, amit feltétlenül csinálni kell,  hanem sokkal inkább egy olyan figyelem és összehangolódás jelenidejű köveztkezménye, ami bármikor megtörténhet, ha hagyom. Személyes és szakmai életemben egyaránt ennek a tulajdonságnak a felfedezésével és kíművelésével foglalkozom. Ez számomra egyet jelent a méltóságteljes és szabad cselekvés begyakrolásával, vagyis magával az alkotással. 

A családállítás módszerével először kliensként ismerkedtem meg 2009-ben, húszéves koromban, amikor személyes életbeli elakadások miatt fordultam segítségért Tőrös Ildikó családállítóhoz. A módszer nem várt módon és meglepően gyors tempóban, felszabadítóan hatott rám, mi több úgy éreztem, hogy az általa nyert tapasztalatokat alkotói munkámban is hasznosítanom kell. 

2014 nyarán beiratkoztam az Esprit Coaching által szervezett és Szalachy Miklós által vezetett család- és rendszerfelállítás tanfolyamba, ahol 2015-ben diplomát szereztem.

Azóta egyéni és csoportos állításokat is vezetek, egyre nüvekvő számban. A hozzámfordulók között gyakran találkozom művészekkel, akiknek a módszer hozzám hasonlóan mind személyes életbeli, mind alkotói elakadásaikban jótékony hatásúnak bizonyult, főleg olyankor, ha más technikákkal ötvözzük, például mindfulnessel, storytellingel vagy a meseutazással.  

2019 óta aktívan kutatom, hogy hogyan lehet a módszert működtető dinamikákat bölcsésztudományos (főleg fenomenológiai) nyelven is leírni.

2012 óta, Balogh Attilával és Tőrös Ildikóval, 2021 óta pedig Adorján Beátával és Egger Gézával azon kísérletezünk, hogy a családállítást hogyan lehet aktívan bevonni a színházcsinálás folyamatába. 

Work in progress:

• Fanglo Poliyverse Kolektív – How do you do in the West? (Angol nyelven) – Adorján Beátával közösen
• A Szabadság Angyala – szabadúszó kísérlet Egger Gézával
• VALAKI – koprodukció a Vadász Esélye társulattal

Csoportos storytelling:

• Teatrológus karakter a metaverzumban (MME – Teatrológia szak I. év)
• Elízium-workshop (Vároterem Projekt- Kolozsvár)
• Egérfogó- improvizációs játék a Hamlet alapján (Teatru 74 – Marosvásárhely)

Bemutatott drámáim:

• Y – (társszerző: Balogh Attila) -( Nagyváradi Szigligeti Színház)
• TwiLike – Lájkonyat vagy amit akartok – (Marosvásárhelyi Nemzeti Színház)

Adaptációim:

• ALICE (Lewis Caroll: Alice Csodaroszágban és Alice Tükörországban című művei alapján) – (Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy)
  
• Bulgakov_17 – (M. Bulgakov Mester és Margarita c. regénye alapján – Roxana mariannal közösen) – (Marosvásárhelyi Nemzeti Színház)
• 6 – költői kórkép és terápia (A.P. Csehov A harosszámú kórterem című műve alapján) – (Nemzeti Színház Budapest)
• Élektra (Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész művei alapján) – (Temesvári Német Színház)

Bemutatott műfordítások:

• William Shakespeare: Tévedések Vígjátéka
• Szophoklész: Trakhiszi Nők
• Szophoklész: Antigoné
• William Shakespeare: Szentivánéji álom
• John Millington Synge: A Nyugati Világ Bajnoka
• Neil Simon: Biloxi Blues (Tamás Ágnessel közösen)

Automatikusan generált alkotói profiloldalak színházi adatbázisokban:

• theater.hu
• port.hu

Színháztudományos kutatómunkámban a színház fenomenológiájával foglalkozom. Egy olyan esztétikai paradigma kidolgozása a célom, amely a színházat nem a néző-színész, hanem az előadás mint eseményszerű együttjátszás perspektívájából gondolja újra. 

Eddig megjelent tanulmányaim: 

• Katarzis és fenséges – az színházi állam utópiája (Fazakas Istvánnal közösen) – Theatron folyóírat
• A fenségesség architektonikája Romeo Castellucci Inferno című előadásában – Theatron folyóírat

Velem készített interjúk:

• László Beáta Lídia: Forrdalamat, ne lázadást – interjú Benedek Zsolt dramaturggal